utam.hupont.hu

Nyelvünk titkai

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy milyen verset mondanék akkor, ha mondjuk egy külföldivel szeretném megismertetni a magyar nyelv szépségét. Minden bizonnyal Petőfi: Szeptember végén című költeményét szavalnám először, mert biztos vagyok abban, hogy sorai annak a fülében is varázslatosan csengenének, aki egyetlen szót sem ért magyarul.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, 
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, 
De látod amottan a téli világot? 
Már hó takará el a bérci tetőt. 
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár 
S még benne virít az egész kikelet, 
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, 
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet... 
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! 
Ki most fejedet kebelemre tevéd le, 
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? 
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre 
Könnyezve borítasz-e szemfödelet? 
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, 
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, 
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, 
Én feljövök érte a síri világból 
Az éj közepén, s oda leviszem azt, 
Letörölni véle könnyűimet érted, 
Ki könnyedén elfeledéd hívedet, 
S e szív sebeit bekötözni, ki téged 
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

És talán még elmondanám, Weöres Sándor: Száncsengő című versikéjét is, mert ennek a dallamossága, játékossága ugyancsak elbűvölő lehet, egy idegen fül számára is. 

Nyelvünknek különösen gazdag szókincse van, és bizonyosan nincs még egy olyan, amelyben eszperentéül, kizárólag e magánhangzós szavakkal lehet bármit kifejezni. De lehet játszani, és értelmes mondatokat alkotni úgy is, hogy csak a magánhangzós: Hatvanhat satrafa ballag a kanyarban, haza tartanak Hatvanba,
csak á magánhangzós: Ádám bátyám, pávát látván, száját tátván, lábát rántván, pávává vált, csak o magáhangzós: Sok bolondos dolgod volt kos! Okosodj most!
vagy kizárólag ö magánhangzós szavakat használunk. Ilyen "ördöngős röhögős"  Hofi Géza: Rózsa Sándor paródiájában hangzik el: http://www.youtube.com/watch?v=IAc8u3ImZEo&feature=related    

A magyar nyelv szókincsét kb. 120 ezerre taksálják, (egyesek ennél sokkal többre) de ebből a mindennapi életben, kb. 25-30 ezer szót használunk, és sajnos ez a szókincsünk is egyre inkább sekélyesedik, durvul és szlengesedik, és egyre több idegen szót veszünk át, főleg a számítástechnika területéről. Sajnos fiataljaink körében, mivel egyre kevesebbet olvasnak szépirodalmat, hiányzik az a forrás, amelyből megfelelő szókincset meríthetnének.  Pedig annyira gazdag rokonértelmű szavakban, annyira árnyaltan lehet kifejezni bármit, hogy a külföldi irodalom remekműveinek, verseinek szépségét, a magyar fordítások, ugyanolyan élvezhetővé, néha még szebbé is teszik. Jó példa erre Tóth Árpád gyönyörű fordítása:

Paul Verlaine: Őszi sanzon

Ősz húrja zsong, 
jajong, busong 
a tájon, 
s ont monoton 
bút konokon 
és fájón. 

S én csüggeteg, 
halvány beteg, 
míg éjfél 
kong, csak sírok, 
s elém a sok 
tűnt kéj kél. 

Óh, múlni már, 
ősz! hullni már 
eresszél! 
Mint holt avart, 
mit felkavart 
a rossz szél...

Ugyanakkor a magyar irodalom legcsodálatosabb műveinek, más nyelvre fordításával, már igencsak megygyűlik a baja a műfordítóknak.

Számtalanszor hallhattuk már azt is, milyen nehéz nyelv a magyar, és ezt nem csak a más anyanyelvűek mondják, akik próbálnak kiejteni, és megtanulni néhány magyar szót, vagy mondatot, hanem mi magunk, magyar anyanyelvűek is, gyakran keveredünk bele, helytelen mondatszerkezetekbe, vagy vétünk helyesírási hibákat.

Valóban nehéz, mivel a magyar nyelv egy ragozó nyelv, és a nyelvészek azt állapították meg, hogy minél több ragot, toldalékot használ egy nyelv, annál régebbi.

A kutatók azonban arra is kiváncsiak voltak, hogy vajon melyik lehet az az ősnyelv, amelyből a többi nyelv is eredeztethető, ezért jó pár évvel ezelőtt, a párizsi Sorbonne Egyetemen, végeztek egy átfogó vizsgálatot. Számítógéppel elemezték a világ összes élő és holt nyelvét, és azt keresték, hogy közülük, melyikben található a legtöbb ősi szó, azaz ős-etimon. Az eredmény megdöbbentette a tudósokat, mert az derült ki egyértelműen, hogy a magyar nyelv 68%-ban tartalmazza az ősműveltség legrégibb szavait. Ettől lényegesen kevesebbet találtak, 26%-ot az ős-török, 12%-ot a tibeti és a szanszkrít, 9%-ot az indiai mundakhol, 7%-ot a csendes óceáni, 5%-ot a latin és a héber, és 4%-ot az angol nyelvben.

Az alábbi lapon elolvasható, hogy hogyan is vélekedtek nyelvünkről a külföldiek: http://tata.lutheran.hu/erdekessegek.htm

Hoppá, akkor hát hogy is van ez, azzal a közép Ázsiából származó, egyszerű nomád, sztyeppei, finn-ugor eredetű néppel, akik 896-ban hont foglaltak a Kárpát-medencében, és akik a nyelvüket és a kultúrájukat innen-onnan, más népektől szedegették össze? Mert ugye az iskolában ezt tanították, és tanítják még ma is. A hivatalos tudomány változatlanul ragaszkodik a finn-ugor eredethez. Hogyan létezik, hogy a Magyar Tudományos Akadémián, még mindig ez az elmélet az elfogadott és mérvadó, amikor halomra dőlnek meg az ezt igazoló tanok, és kerülnek napvilágra az újabb és újabb bizonyítékok, nyelvünk és népünk ősi eredetéről? Az igazi okok, sokunk számára már a napnál is világosabbak, de kifejtette ezt már Ady Endre is, a Tudósok hete című versében:

Read more: http://tegyukszeppeavilagot.hupont.hu/18/nyelvunk-titkai#ixzz2SKrcQoMc

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat